Sziasztok meghoztam az újrészt. Bocsánat hogy elöbb nem tudtam csak
elromlott a gépem. de itt van! 2 komi után jön az új rész! :)
Itt ülök megint. Ugyanabban a szobában ahol apa
meghalt….csak mással. Arcát a szobába érkező napfény melengette. Szív verése
szép egyenletesen dobogott. A műtét után 2 órája ülök itt mellette. Elképesztő!
Lett egy kis lányom, igaz hogy senki nem tudja, de lett. A neve Elizabett
Diamond. A pletykás nővérek szerint a családnak sok tartozása volt. Az apa egy
bunkó szemét volt aki folyamatosan ivott, füvezett és folyamatosan más nőkkel
csalta meg a feleségét. Az anyukának és két gyermekének nehéz sorsuk lehetett.
De nem volt nagy vaj. Bámultam a lányom, semmi másra nem figyelve. Nem mertem
másfele nézni, bármikor felébredhet és én látni akarom az amikor először rám
néz, hallani akarom az első szavát hozzam. Nem kellett sokáig várnom és
elkezdett mocorogni. Szemeit kinyitotta. A falat nézte, körbe és megdöbbenve
tapasztalt engem. Én mosolyogtam rá, majd megszólalt vékony kis hangján:
-Csókolom!
-szia pincur-kedveskedtem
-maga kicsoda?-érdeklődött
-van egy rossz és egy jó hírem..-vágtam bele.
-mi csoda?
-anyukád, apukád és a testvéred meghalt-halkult el a hangom
a mondatom végén és gyorsan lehajtottam a fejem majd fel, az 5 éves kislány
szemei könnybe borultak és elkezdett sírni. Átöleltem és nyugtattam.
-sshhhh…nyugi, tudom ez nehéz…-simogattam a hátát.
-áááááúú-sikított fel El és ledobta magáról a takarót, majd
rémülten nézte a kötéseit.-mi történt?
-ja igen…szóval a jó hír. Ha ez az neked. A férfi aki rátok
tartotta a fegyvert és megölte…hagyjuk, eltalált téged is. Csak szerencsédre a
lábadon, igaz súlyos volt ez is, de megműtöttek és jól vagy.
-és maga kicsoda?
-ez bonyolult de a nevem Lora Enderson és….és..-nem igaz
megijedtem egy 5 évestől.
-és?
-én vagyok az új anyukád!-majd vártam a reakcióját.
-miért bonyolult? miért maga?
-hát nem műtöttek volna meg ha én nem… és meghalsz, és én
nem akartam úgy élni hogy megmenthettelek volna…és nem tettem. Ezért hogy
megmentselek, az anyukád lettem.-magyaráztam el.
-köszönöm szépen!
-nagyon kis értelmes kislány vagy. mondták már neked?
-ige-mosolygot-képzelje el!
-ne! nem vagyok öreg beszélj úgy velem mint az
anyukáddal-vágtam közbe.
-tegezzem?
-igen-röhögtem el magam-folytathatod.
-képzeld el az óvó néni azt mondta nekem hogy okos vagyok,
mert én tudtam csak hogy melyik állat amelyik csíkos!
-igen? és melyik?
-a tigris
-jaj de ügyes vagy!és mi a beceneved? minek szólítsalak?
-anya mindig Elinek vagy Lizinek szólított. De ha dühös
akkor a teljes nevemet mondta.
-mit szeretsz csinálni?
-játszani, és rajzolni…
-komolyan? én is szeretek rajzolni.-mosolyogtam.
-az óvó néni azt mondta hogy nagyon ügyes vagyok benne.
-hát azt elhiszem.-és így elkezdődött egy hosszas
megismerkedés. Elivel megkedveltük egymást. Elmondtam neki mindent cserébe ő is
nekem. A férfi aki fegyvert fogott rájuk az Tomas Arms volt, Az apja nagy
haverja. Az elmondása szerint:” Tomi bácsi sokat volt nálunk, apával sokat
füstöltek. És azon a nap Tomi nagyon beszívott és nem tudta mit csinál…” A
beszélgetés után Eli elaludt. Megfogtam a telefonom és az asszisztensemet
hívtam Stellát.
-hello-szóltam.
-hellóka, holnap mész dolgozni?
-nem. egy ideig nem!
-miért? ne kezd megint…hol vagy?
-nem kezdem, kórházban!
-miért?
-hát…(majd elmeséltem neki mindent) érted?
-jaj de kis kedves anyuci vagy!
-tudom.-röhögtem a telefonba.
-na neked kezd vissza állni a jó kedved!
-igen észre vettem én is-mosolyogtam-na szóval hozol nekem
ruhát és a papírokat? Úgy érzem itt fogok dolgozni.
-persze főnök.
-itt leszek egy pár hétig ugye tudod?
-tudom.
* Stella szemszöge*
~ Lora házuknál~
Hú de szép ház!-csodálkoztam magamban. Beléptem az ajtón de
senki sehol. Bementem Lora szobájába és azon belül a gardróbjába, elcsodálkoztam,
majd bepakoltam 100 ruhát. Ha már itt vagyok megnézem a szobát alaposan.
Pásztáztam a rendezet szobát, a falon a festményeket.
-de szép-mondtam magamnak, majd megnéztem az aláírást. Lora
festette 2 évvel ezelőtt. Kár hogy abba hagyta. Kiléptem a szobába Dianával
találkoztam de nem szólt hozzám csak flegmán elment mellettem. Beszálltam a
kocsimba és elmentem a kórházba.
*Én szemszögem*
-úristen mit hoztál?
-ruhát?
-de ennyit?
-igen.
-a felét visszaviheted!
-de…
-nincs de…
-oké-oké! úristeeeeen ő a lányod? de cukiiii
-igen.
-hogy alszik!-ment az ágyhoz lassan.
-hát úgy mint mindenki? csukott szemmel?
-jólvan-durcáskodott.
-de olyan édes!
-igen-igen.
-aranyooooos nagyoooon!!
-hagyd a nyáladzást már!
-ne lény durci.-bökdöste meg az arcom.
-nem vagyok az…csak ez már idegesítő. hagyd abba!
-jól van-majd leült a helyemre.
-tényleg!-ültem le mellé-amikor a cuccaimért mentél nem volt
fura otthon?
-áhhh, nem is figyeltek rám!
-akkor nem is érdekli őket hogy hol vagyok?
-mondom nem is érdekelte őket az hogy ott vagyok!
-ez gáz.
-az.
-de legalább nem aggódnak, vagyis nincs aki aggódjon.
-szóval ez az ágyad? miért nem a másik betegágy?
-mert ez jó hely!-röhögtem.
-szobatárs?
-nem kell.
-ja igen…
-mi igen?
-hát tudod…gazdagéknak a puccos ház és a puccos kórház szoba
jár…
-jól van.
-meddig lesztek itt?
-talán 1 hónap?
-kibírod?
-persze
-mit fogsz itt csinálni?
-dolgozok és kislányozok, ja igen. legyen a telefonod mindig
bekapcsolva, bármikor hívhatlak. mert nekem kelleni fogsz!
-igen is!
-na asszem ennyi.
***
2 hete voltam a kórházban Lizi mellett. Már untam egy kicsit
de Lizi nem, érdekes kislány. imádom! Nem akarok lemondani róla, ő már az enyém
, valami megfogott benne. Talán mert hasonlít rám? Lizi már folyamatosan mondja
nekem hogy „anya” . Stella minden nap ide-oda rohangált nekem. Legtöbbet a
papírok, iratok miatt. De már rendeltem is ételt. Szegényt nagyon ugrattam.
Ezért fizetés emelést ajánlottam neki, ő meg elfogadta. De elmondása szerint
imád nekem dolgozni és nem érezte magát rosszul ezek miatt.
Lizi mellett néztem az emailjaimat mikor valami hangzavart
hallottam ezért kimentem a folyósóra. Érdekes mennyire víz hangzanak a kórház
falai. A szobánk a 2. emelet végén volt a hangok meg a földszinti váróteremből
jött. Kíváncsi természetem miatt lementem. Nagy vita volt lent az orvosok és a
nővérek között.
-meg kell menteni!
-de nincs szoba!
-de valakit elküldünk.
-olyat nem tehetünk.
-de sehol sincs hely. semelyik kórházba.
-nálam van még egy hely.-álltam ki a tömegből és minden
szempár rám tegeződött.
-komolyan?-kérdezték.
-persze.
-melyik az?
-a 2 emelet, utolsó!
-de hát az a sznoboké-hallottam a mögöttem álló nővér
megjegyzését.
-biztos benne hölgyem?
-igen-mondtam.
-köszönjük! Akkor ezt is megcsináltuk mondta az egyik
főorvos.
-hölgyem köszönjük még egyszer.
-nem tesz semmit-mosolyogtam, majd vidáman felsétáltam a
szobába.
-hol voltál anya?-kérdezte Liz.
-megint segítettem.
-ezt hogy érted? –döntötte el a fejét.
-nem volt hely sehol és minket kifelejtettek szóval lesz egy
szobatársunk.
-de jóóóó!
-hölgyem!-szólt be egy nővér.
-igen?
-jöjjön ki kérem!
-rendben-indultam ki –mindjárt visszajövök –mondtam Lizinek
az ajtót becsukva.
-Elizabett a jövőhéttől kezdve gyógytornára fog járni.
-szuper!-mondtam majd közöltem Liznek aki szintén
örvendezett. -és akkor ki az új szobatárs?-kérdezte Lizi.
-hát nem tudom, de majd megismerjük.
-ja értem.
Elaludtunk miután megnéztünk egy mesét.
*doktor szemszöge*
-hallkan! shhh…alszank!
-rendben!-mondta Luszi nővér.
-oké emeld és….kész!
-mikor ébred fel?
-holnap biztos!
-rendben…
