sajnálom

nagyon sajnálom hogy nem írtam!
tudom hogy kevesen olvastátok, nem is tudom hogy érdemes lenne e írni még...
de ha valaki szeretné hogy folytassam jelezze kérem!
szívesen folytatom:)

4.rész – Elizabett Diamond

Sziasztok meghoztam az újrészt. Bocsánat hogy elöbb nem tudtam csak elromlott a gépem. de itt van! 2 komi után jön az új rész! :)

Itt ülök megint. Ugyanabban a szobában ahol apa meghalt….csak mással. Arcát a szobába érkező napfény melengette. Szív verése szép egyenletesen dobogott. A műtét után 2 órája ülök itt mellette. Elképesztő! Lett egy kis lányom, igaz hogy senki nem tudja, de lett. A neve Elizabett Diamond. A pletykás nővérek szerint a családnak sok tartozása volt. Az apa egy bunkó szemét volt aki folyamatosan ivott, füvezett és folyamatosan más nőkkel csalta meg a feleségét. Az anyukának és két gyermekének nehéz sorsuk lehetett. De nem volt nagy vaj. Bámultam a lányom, semmi másra nem figyelve. Nem mertem másfele nézni, bármikor felébredhet és én látni akarom az amikor először rám néz, hallani akarom az első szavát hozzam. Nem kellett sokáig várnom és elkezdett mocorogni. Szemeit kinyitotta. A falat nézte, körbe és megdöbbenve tapasztalt engem. Én mosolyogtam rá, majd megszólalt vékony kis hangján:

-Csókolom!

-szia pincur-kedveskedtem

-maga kicsoda?-érdeklődött

-van egy rossz és egy jó hírem..-vágtam bele.

-mi csoda?

-anyukád, apukád és a testvéred meghalt-halkult el a hangom a mondatom végén és gyorsan lehajtottam a fejem majd fel, az 5 éves kislány szemei könnybe borultak és elkezdett sírni. Átöleltem és nyugtattam.

-sshhhh…nyugi, tudom ez nehéz…-simogattam a hátát.

-áááááúú-sikított fel El és ledobta magáról a takarót, majd rémülten nézte a kötéseit.-mi történt?

-ja igen…szóval a jó hír. Ha ez az neked. A férfi aki rátok tartotta a fegyvert és megölte…hagyjuk, eltalált téged is. Csak szerencsédre a lábadon, igaz súlyos volt ez is, de megműtöttek és jól vagy.

-és maga kicsoda?

-ez bonyolult de a nevem Lora Enderson és….és..-nem igaz megijedtem egy 5 évestől.

-és?

-én vagyok az új anyukád!-majd vártam a reakcióját.

-miért bonyolult? miért maga?

-hát nem műtöttek volna meg ha én nem… és meghalsz, és én nem akartam úgy élni hogy megmenthettelek volna…és nem tettem. Ezért hogy megmentselek, az anyukád lettem.-magyaráztam el.

-köszönöm szépen!

-nagyon kis értelmes kislány vagy. mondták már neked?

-ige-mosolygot-képzelje el!

-ne! nem vagyok öreg beszélj úgy velem mint az anyukáddal-vágtam közbe.

-tegezzem?

-igen-röhögtem el magam-folytathatod.

-képzeld el az óvó néni azt mondta nekem hogy okos vagyok, mert én tudtam csak hogy melyik állat amelyik csíkos!

-igen? és melyik?

-a tigris

-jaj de ügyes vagy!és mi a beceneved? minek szólítsalak?

-anya mindig Elinek vagy Lizinek szólított. De ha dühös akkor a teljes nevemet mondta.

-mit szeretsz csinálni?

-játszani, és rajzolni…

-komolyan? én is szeretek rajzolni.-mosolyogtam.

-az óvó néni azt mondta hogy nagyon ügyes vagyok benne.

-hát azt elhiszem.-és így elkezdődött egy hosszas megismerkedés. Elivel megkedveltük egymást. Elmondtam neki mindent cserébe ő is nekem. A férfi aki fegyvert fogott rájuk az Tomas Arms volt, Az apja nagy haverja. Az elmondása szerint:” Tomi bácsi sokat volt nálunk, apával sokat füstöltek. És azon a nap Tomi nagyon beszívott és nem tudta mit csinál…” A beszélgetés után Eli elaludt. Megfogtam a telefonom és az asszisztensemet hívtam Stellát.

-hello-szóltam.

-hellóka, holnap mész dolgozni?

-nem. egy ideig nem!

-miért? ne kezd megint…hol vagy?

-nem kezdem, kórházban!

-miért?

-hát…(majd elmeséltem neki mindent) érted?

-jaj de kis kedves anyuci vagy!

-tudom.-röhögtem a telefonba.

-na neked kezd vissza állni a jó kedved!

-igen észre vettem én is-mosolyogtam-na szóval hozol nekem ruhát és a papírokat? Úgy érzem itt fogok dolgozni.

-persze főnök.

-itt leszek egy pár hétig ugye tudod?

-tudom.

* Stella szemszöge*

~ Lora házuknál~

Hú de szép ház!-csodálkoztam magamban. Beléptem az ajtón de senki sehol. Bementem Lora szobájába és azon belül a gardróbjába, elcsodálkoztam, majd bepakoltam 100 ruhát. Ha már itt vagyok megnézem a szobát alaposan. Pásztáztam a rendezet szobát, a falon a festményeket.

-de szép-mondtam magamnak, majd megnéztem az aláírást. Lora festette 2 évvel ezelőtt. Kár hogy abba hagyta. Kiléptem a szobába Dianával találkoztam de nem szólt hozzám csak flegmán elment mellettem. Beszálltam a kocsimba és elmentem a kórházba.

*Én szemszögem*

-úristen mit hoztál?

-ruhát?

-de ennyit?

-igen.

-a felét visszaviheted!

-de…

-nincs de…

-oké-oké! úristeeeeen ő a lányod? de cukiiii

-igen.

-hogy alszik!-ment az ágyhoz lassan.

-hát úgy mint mindenki? csukott szemmel?

-jólvan-durcáskodott.

-de olyan édes!

-igen-igen.

-aranyooooos nagyoooon!!

-hagyd a nyáladzást már!

-ne lény durci.-bökdöste meg az arcom.

-nem vagyok az…csak ez már idegesítő. hagyd abba!

-jól van-majd leült a helyemre.

-tényleg!-ültem le mellé-amikor a cuccaimért mentél nem volt fura  otthon?

-áhhh, nem is figyeltek rám!

-akkor nem is érdekli őket hogy hol vagyok?

-mondom nem is érdekelte őket az hogy ott vagyok!

-ez gáz.

-az.

-de legalább nem aggódnak, vagyis nincs aki aggódjon.

-szóval ez az ágyad? miért nem a másik betegágy?

-mert ez jó hely!-röhögtem.

-szobatárs?

-nem kell.

-ja igen…

-mi igen?

-hát tudod…gazdagéknak a puccos ház és a puccos kórház szoba jár…

-jól van.

-meddig lesztek itt?

-talán 1 hónap?

-kibírod?

-persze

-mit fogsz itt csinálni?

-dolgozok és kislányozok, ja igen. legyen a telefonod mindig bekapcsolva, bármikor hívhatlak. mert nekem kelleni fogsz!

-igen is!

-na asszem ennyi.

***

2 hete voltam a kórházban Lizi mellett. Már untam egy kicsit de Lizi nem, érdekes kislány. imádom! Nem akarok lemondani róla, ő már az enyém , valami megfogott benne. Talán mert hasonlít rám? Lizi már folyamatosan mondja nekem hogy „anya” . Stella minden nap ide-oda rohangált nekem. Legtöbbet a papírok, iratok miatt. De már rendeltem is ételt. Szegényt nagyon ugrattam. Ezért fizetés emelést ajánlottam neki, ő meg elfogadta. De elmondása szerint imád nekem dolgozni és nem érezte magát rosszul ezek miatt.

Lizi mellett néztem az emailjaimat mikor valami hangzavart hallottam ezért kimentem a folyósóra. Érdekes mennyire víz hangzanak a kórház falai. A szobánk a 2. emelet végén volt a hangok meg a földszinti váróteremből jött. Kíváncsi természetem miatt lementem. Nagy vita volt lent az orvosok és a nővérek között.

-meg kell menteni!

-de nincs szoba!

-de valakit elküldünk.

-olyat nem tehetünk.

-de sehol sincs hely. semelyik kórházba.

-nálam van még egy hely.-álltam ki a tömegből és minden szempár rám tegeződött.

-komolyan?-kérdezték.

-persze.

-melyik az?

-a 2 emelet, utolsó!

-de hát az a sznoboké-hallottam a mögöttem álló nővér megjegyzését.

-biztos benne hölgyem?

-igen-mondtam.

-köszönjük! Akkor ezt is megcsináltuk mondta az egyik főorvos.

-hölgyem köszönjük még egyszer.

-nem tesz semmit-mosolyogtam, majd vidáman felsétáltam a szobába.

-hol voltál anya?-kérdezte Liz.

-megint segítettem.

-ezt hogy érted? –döntötte el a fejét.

-nem volt hely sehol és minket kifelejtettek szóval lesz egy szobatársunk.

-de jóóóó!

-hölgyem!-szólt be egy nővér.

-igen?

-jöjjön ki kérem!

-rendben-indultam ki –mindjárt visszajövök –mondtam Lizinek az ajtót becsukva.

-Elizabett a jövőhéttől kezdve gyógytornára fog járni.

-szuper!-mondtam majd közöltem Liznek aki szintén örvendezett. -és akkor ki az új szobatárs?-kérdezte Lizi.

-hát nem tudom, de majd megismerjük.

-ja értem.

Elaludtunk miután megnéztünk egy mesét.

*doktor szemszöge*

-hallkan! shhh…alszank!

-rendben!-mondta Luszi nővér.

-oké emeld és….kész!

-mikor ébred fel?

-holnap biztos!

-rendben…

3.rész – Miért???

Sziasztok meghoztam az új rész! köszönöm hogy olvassátok :) 2 komi után jön az új rész xxLaura

-szerinted?

-mi?

-aggódom!

-nem lesz semmi baj.

-de apa…

-lehet hogy amire oda érünk fel is ébredt.

-juj látom!-majd eltakarta a szemét.

-megérkeztünk!

-OMG! kérlek istenem segíts!

-te most mit…imádkozol?

-igen…ez segít!

-oké-majd megfogtuk egymás kezét és imádkoztunk hogy minden rendbe legyen. Imádságunk tökéletesen sikerült….apa még kómában volt de javult az állapota, és az orvos szerint bármikor felébredhet. Stephany is jójl volt de vele nem nagyon foglalkoztunk. Csak ő traumásan sérült meg…nem beszélt még semmit.

***

-miért nem kelt még fel???

-az orvosok azt mondták hogy bármikor felébredhet, nem azt hogy azonna…

-de már 3 napja itt fekszik! 3 napja! érted? 3napja!-járt körbe-körbe fejét fogva Diana

-nyugodj meg Dinana! szerintem menj most haza.

-hogyan?-nézet rám flegmán.

-tudod léteznek még taxik is a világon.

-jól van…-forgatta meg szemeit.

Diana hívott egy taxit és hazament. Így én és apa maradtunk. Diananak még nem mondtam de nagyon félek hogy apa nem ébred fel. Mert azért nekem erősnek kell maradnom. Vagyis inkább a látszatnak. De mi lesz így velünk? Stephany nem az anyánk! Sosem fogom elfogadni. Neme ő csak egy nő…

-apa! Remélem hallod és a tudatalattid is észben tartja! Szeretlek és lehet ez lesz az utolsó mondatom hozzád szóval..ebbe bele se merek gondolni…de azért elmondom….ha te most elmész én összefogok törni. Nekem ez már sok! Anya után te? Nem! nem! NEEM!!!

***(kint a kor terem előtt)

-Nem! nem! NEEM!!!

-ez mi volt?

-a kislány itt!

-mit csinál?

-az apja komában van..Nekem az orvos azt mondta nincs sok remény hogy felébred….

-mi? a kislányok előtt azoknak azt mondta minden rendben

-hát igen…hazudott! Mert hisz a csodákban.

***

-Apa mi lesz velünk? Én ezt a nőt nem tudom sehogy se elfogadni. és a munka? 3 céget én vezessek? Azt mondtad mindig velem leszel!-majd itt elkezdtek folyni a könnyeim-3 nap és itt a szülinapom. Azt mondtad elmegyünk horgászni. Ha most itt hagysz…-itt véglegesen elsírtam magas és apai kezein folytak a könnyeim.

***(15.-e)

-kisasszony?-dörzsölte meg valaki a hátam, ami felkeltett álmomból. Apán aludtam el.

-….-majd a nővér szemében könnyek gyűltek mire én apára néztem…fal fehéren feküdt…a halála ideje este 18¹⁶ volt. Az után halt meg miután és elaludtam. Sírtam, zokogtam és nem bírtam abba hagyni. Majd 10 óra felé felhívtam Dianat.

-háló?

-szia

-mizu? –és újra elkezdtem sírni-mi történt? ne sírj!

-apa…apa….a…

-mi van apával?

-meghalt-sutogtam a telefonban, hallottam, ahogy Diana elkezdett sírni és lerakta.

Az orvosok közölték hogy Stephany-t haza vihetem. Szóval haza mentünk.

-jobban vagy?-kérdeztem mire semmi válasz csak nézett előre a kocsiban.-hát jó ha nem válaszolsz…

Mint egy zombi úgy mentem fel a szobába. Már csak enni és wc-re menni mentem ki a szobából. Másnap valami csoda folytán Stephany elkezdett beszélni. De nem mondott semmit a balesetről. De annyit megtett hogy állás ajánlatott hirdetett . Amelybe egy személyi asszisztenst keresett nekem. Sok jelentkező volt. De ahogy nézegettem az életrajzukat egy lány megtetszett.  A neve Stella Wilkinson felhívta Step,és fel is vette.

***

-Diana, Lora kész vagytok?

-igen-mondtam majd egy szatyorba 500 zsepit bepakoltam.

Elmentünk egy érték megőrző bankba ahol kivettük az egyik széfből apa végrendeletét, majd elmentünk haza.

-Sziasztok lányok! Ha ezt nézitek akkor előbb lett végem mint gondoltam. Lora te vezeted a cégeket. Okos lány vagy, tudom hogy ügyes leszel. Anyáddal egy szép erős lányt neveltünk. A cég nyereményének, termelésének a  80%-a a tiéd a többi a Diana-é és Stephany-é.Diana remélem folytatod tovább a tanulást és a szomszéd fiúval remélem összejöttél mert bírom! Szóval csak annyit mondok hogy szeretlek titeket és büszke vagyok rátok! én mindig veletek leszek….a szívetekben! Puszi lányok!

-ennyi volt?

-nekem ennyi elég volt!-mondtam a könnyeimben.

-mi van kurva nem tetszett?

-ide figyelj kishölgy velem ne beszélj így!

-hagyjátok abba.-parancsoltam.

-de a temetés..

-igen! az hogy is lesz Lo?

-amit apa akart!Elhamvasztatni és oda ahova anyut szórtuk.

-a park!

-igen a park!-mosolyogtunk egymásra Dianaval miközben törölgettük könnyeinket.

-mi?-nézet furán Stephany.

-te nem érted..

-mi igen!-nyújtotta nyelvét Diana.

***

Felszálltunk a repülőre másnap, és Magyarországon is voltunk. Apa hamvait elszórtuk ahol anyáét. Majd még maradtunk anyunak a családdal. Bár sokat ne beszéltem. 19. szülinapom úgy töltöttem hogy se anyám, se apám. Hát ez szép. Én nem bírtam sokáig, felszálltam egy repülőre és haza mentem. Otthon megfogtam magam és bevágódtam az ágyba…

***

-te kurva!!!

-ne beszélj így velem!

-úgy beszélek ahogy akarok!

-nem

-de!

Ere a veszekedésre kitűnő felkelni, kimásztam az ágyból és lementem a lépcsőn megnézni ezek min veszekedtek.

-mi van itt?-kérdeztem kómásan.

-a kurvánk elmenne vásárolni-forgatta meg szemeit Diana.

-igen és?

-az a 20%-ot amit mi kaptunk ketten ezzel a kurvával, azt el akarja költeni!

-ohh te jó ég-majd a kezemet a fejemhez csaptam -ennyi?

-ja!de nem veszi el a pénzünket! elég nekem az is hogy vele osztozkodok…

-na jól van, 15% a tied, és még egy 15% az övé! jó lesz?

-de..

-hmmm?

-az összesen 30% és az nem 20…

-nem baj nekem sok az a 80, és egyébként sem hiszem el hogy a pénzen összetudtok veszni.

-köszi

-nincs mit.

Nem hiszem el , ezek mit tudnak veszekedni. És a pénzen…mi lesz még itt. Felöltöztem majd olyat csináltam amivel elfoglalhatom magam. Mindent kivéve a festeni. Feledni akarok, nem akarok semmi olyat csinálni amivel apa eszembe jut. Ezért is döntöttem el hogy holnap már megyek is dolgozni…csak itthon.  Stella ügyesen végezte a munkáját, amit kértem hozta villám gyorsan. Aranyos is volt jól összebarátkoztam vele.

***

-nem kéne valamit csinálnod?

-mert?

-2 hete csak dolgozol, ki sem mozdulsz.

-jól van..

-miért nem festesz?

-áhhh hadjuk-pár könnycsepp már kezdett volna kijönni a szememen de vissza tartottam. Megráztam fejemet.

-nem akartam!

-elmegyek sétálni-ezzel kiviharzottam a szobából.

-rendben.

Megfogtam a kabátom és el indultam a nagy világba. Nem is ismerem ezt a környéket. Már  elégé magamba merültem amikor sikoltozást hallottam egy házból. Majd meg láttam! Egy férfi a családra fegyvert fogott. A család a gyerekek játszóházán volt rajta,egy kis dombocskán volt ez az egész, azért lehetett jól látni. Elkezdtem futni, az alacsony kerítést átugrottam majd észre vettem hogy ez nem is volt olyan közel. A domb alján voltak a rendőrök és a mentők. Nem engedtek oda.

-hölgyem ez veszélyes

-engedjen oda!

-ismeri a családot?

-nem! de….nem tudom!

-hölgyem maradjon nyugton-majd lövéseket hallottam…a férfi lelőtte a családot. A szívem össze csuklott. Kiszöktem az egyik tiszt kezei közül és felrohantam a dombra. Bemásztam a játszóházba. Minden tiszta vér.

-úristen!-mondtam majd nyögéseket hallottam… A kislány még élt! A lábát találta el a golyó. Megfogtam a kislányt és rohantam le a mentőkhöz.

-tudnak segíteni rajta?

hölgyem, megmondjuk az igazat, szegény kislány megfog halni.

-igen majd…90 év múlva. Segítsenek rajta!

-nincs családja!Haljon meg..

-maguk meg milyen mentősök? megmenthetnék de nem?

-a seb el fog  fertőződni...

-igen, persze de segítsenek rajta!

-kifogja kifizetni neki a kórházi ellátást?

-majd én!

-maga?

-igen?-elkezdtek rajtam röhögni.

-és véletlen nem akarja örökbe fogadni?
-de!-a mentősök döbbenten néztek rám, de én is megdöbbentem magamon. Ezt diktálta a szívem…

2. rész -Költőzés

Január 10. 6:⁰⁰

Egy szép péntek reggelen keltem. A hó mindent beterített. Utolsó munkanap és utána 2 nap pihi. Mint mindig kivetem egy szoknyát egy blúzt meg ami kellett még és felvettem. Utáltam így öltözni a nadrág illik hozzám nem a szoknya….de hát üzletember vagyok és hitelesen szeretnék kinézni. Megfogtam a magas sarkúm, a telefonokat és a mappámat majd úgy száguldottam le a konyhába. Apa reggeli komás arcával találkoztam mint minden reggel és megdicsérte milyen csinos vagyok. Ittam egy kávét hogy ébresszen fel majd pár falatot ettem. Vissza mentem a fürdőbe és a hajamat coffba téve elrejtettem hosszú hajam. Kis sminkkel feldobtam. Lementem a konyhába és vártam apára. Felvettem a kabátom és a magas sarkúm. A mappámból kivettem a mai nap ütemtervét és elemezni kezdtem, majd mikor hallottam a lépcsőről száguldó férfit, a cuccaimat jó szorosan magamhoz fogtam.

-mehetünk?

-Igen! Készen állok!

-Most te vezetsz!-majd a kocsi kulcsot a táskámra rakta.

-rendben-mosolyogtam

***

A  szokásos  munkahely…Délelőtt megbeszélések majd papírmunka. Addig mit csinál apa? Nézi mit csinálok én…köszi hogy segítesz…6-kor fel állva az asztaltól megkönnyebbülve léptem ki a cégből. Beszáltam az autóba és vártam.

-na végre! Jóhogy itt vagy!

-neked is szia. Mivan ennyire haza akarsz menni?

-igen! tudod és számoltam, írtam, beszéltem nem úgy mint te…

-miért én mit csináltam?

-te csak jártad a céget és néha nézted én mit csinálok.

-ezt csak azért hogy megtanuld hogy mi lesz a dolgod ha én nyugdíjba megyek.

-kösz…

-tudod hogy rám mindig számíthatsz!

-persze igen igen.

-apropó ha nem baj elköltözünk egy másik utcába.-csak úgy kijelentette mintha kis dolog lenne.

-tudod te vagy a főnök-mosolyogtam rá és az arcán látszott a megkönnyebülés.

-csak is azért hogy közelebb legyünk a céghez. Ne kelljen km-ket utazni.

-jó megértve. csak Diana…

-ő miatta ne aggódj ő vele már megbeszéltem-hát de jó neki már szól nekem még csak most…

-micsoda?mikor?-akadtam ki.

-tegnap, de ma be kell pakolni mert holnap megyünk…

-holnap???

-hát igen-vakarta meg fejét.

-oké.

És a haza út szép csöndben telt tovább. Mikor haza értünk én irányba vettem a szobámat és elkezdtem pakolni. A gardrobomból  minden ruhát kipakoltam és hát nem volt valami könnyű dolgom. -Bepakoltam mindent huhh…várjunk milyen doboz van ott? hol a létra?-mint szokásosan magammal beszélgettem. Megfogtam a létrát és leszedtem a dobozt, kíváncsi voltam mi lehet benne ezért kinyitottam. A dobozba nem volt más mint emlék. 10 éves voltam amikor ide rejtettem, nem akartam látni, tudni róla semmit. De most 8 éve(vagyis 7 nap múlva 9 éve) itt van. A születésem, kiskorom örömei, az első karácsonyom mind itt van és minden képen ott van anya! Sírva estem a földre a képek láttán. Megszoktam hogy nincs velünk mert Stephany mindig eszembe juttatja. De ez más. Visszatért minden emlékem. Remegő kezemet össze kulcsoltam és a falnak dőltem. 10 percig sírtam a földön amikor valaki száguldva berontott a szobába.

-Lora mit mondtam? Nem használhatod…te jó ég! mi történt?-majd leült mellém.

Megmutattam egy képet  és ő sem tudta vissza tartani könnyeit együtt sírtunk ölelkezve a padlón. Könnyeink megtölthettek volna egy medencét. Arcunkról a fekete szemceruza és a szempillaspirál folyt. Mint 2 nagyon szomorú bohóc úgy néztünk ki. Kisírtuk magunkat. 1 órát biztos sírtunk. Én vissza tértem pakolni és szerintem Diana is így tett.

-KÉSZ!-mondtam megint magamnak… este könnyen elaludtam.

***

Reggel 11-kor keltem. 2 körül jöttek is az autók bepakolták a cuccunkat, és mentünk is. Egy elég flancos telepre költözünk álapítottam meg a kocsiból. És a cég egy pár utcányira van. Kipakoltunk és kezdődött az ami tegnap. De ugye új ház és még nem ismertük, apa megmutatta. Majd a szobámba elkezdtem pakolni újra…nagyon tele volt már a hó cipőm a pakolással. Eltartott egy pár órát de  végeztem. Lementem az ebédlőbe ahol az asztalnál Diana vacsorázott, és leültem mellé.

-Lora, Diana vasárnap vagyis holnap elmegyünk Stephanyval egy romantikus 3 napos „nyaralásra”. Addig ti vigyáztok a házra. Lora te pedig a céget irányítod.-jöttek oda apáék.

-oké apa.-mondtuk egyszerre.

***

Vasárnap van. Holnap megint kezdődik a hét. Mire felébredtem apáék sehol se voltak végülis fél 12-ig aludtam Diana a nappaliba nézte a tv-t az ölébe pedig a laptopja volt. Csináltam magamnak egy kakaót és leültem mellé.

-mitcsinálsz?

-ha nem látnád éppen tv-zek és facebookozok!

-jól van, jól van!-forgattam meg szemeim- és mit csinálsz ma?

-semmit!

-semmit?

-jah semmit. Itthon maradok. és te?

-én is erre gondoltam.

-az jó.

A beszélgetésünk után felmentem és felöltöztem. A nap folyamán  nem nagyon csináltam semmit. Rajzolgattam, festegettem a kisházikóba amit apa építtetett.  Itt volt az összes rajzom és festményem amit tegnap berendeztem. Apa minden házba csináltat nekem egy ilyen kis házat. Olyan 5 óra környékén éppen Dianaval tv-ztünk amikor megcsörrent a telefon. Gyorsan levettük a tv-ről a hangot és felvettem.

-hálló

-jónapot, Lora Enderson?
-igen?

-hangosítsd ki!-bökdösött Diana.

-a Royal Brompton kórház fő orvosa vagyok és a szüleinek balesete lett!

-hogy mi? azt hogy? jól vannak?

-autóbalesetük lett az esetett még nem tudjuk. Mr. Enderson elég jól van mondhatni…

-mondhatni?
-komában van! De Mrs. Enderson csak a lába törött el és a keze!

-csak….-forgattam meg a szemem-oda megyünk! visz hal.

-rendben. visz hal.

-az a hülye ribanc mindent meg úszik!

-na ne beszélj már róla végülis a pótanyánk..

-engem az nem érdekel!

-mehetünk?

-igen…

1. rész- A Kezdet

Meghoztam az első részt! 1 komi után jön az új rész :D xxLaura

Január 17.-én születtem meg Magyarországon. Apukám üzletember, születésemkor kezdet bele saját cégébe így kiskoromban nem sokat láttam. Anyukám szakács, egy kis étterembe dolgozott de mikor megszülettem ott hagyta.

Gyermekkoromban anyukámmal voltam egy hatalmas házban párkilométerre pedig mamáék laktak szóval sosem voltam egyedül…csak felnőttekkel. 3 éves voltam amikor megszületetett unokatestvérem Jessica. Jessica az a lány aki fél kiállni magáért és nehezen is barátkozik, de akivel összebarátkozik annak ki nyitja a szívét. Keveset láttam mivel ők kint laktak Angliában. De mivel apa Londonban nyitotta meg a cégét(mivel ott lakott mielőtt anyával még nem találkozott). Ezért néha ki mehettem apuval pár hétre keresztanyámékhoz.

Mikor elértem a 4. életévemet megszületett húgom Diana. Születésekor az én családom elfelejtette létezésem. Mindenki a kis húgommal foglalkozott. Elmúltak azok a napok mikor anyával a szőnyegen játszottam, most már nem is foglalkozott velem. Bár én mindig apának voltam az első kislánya. Fiúsabb is voltam mint mindegyik lány…. imádtam piszkos lenni, horgászni, forma1-et nézni,focizni, a kocsi alkatrészeket tudtam. Olyan voltam mint apa meg nem született fia. (az már mellékes, de igazából fiút szeretett volna csak hát 2 lányt kapott). De attól apát még mindig keveset láttam. Húgom is sokszor kérdezett hogy „ki ez a bácsi?”…

Mikor 7 éves lettem apa többször itthon maradt. Nem értettem semmit. Anya sosem volt itthon. MI látogattuk meg! Egy szobában volt gépekre kötve, ha meglátogattuk mindig elmeséltem neki a napomat és ő meg mindig mosolyogva érdeklődött. De nagyon rosszul nézet ki! De az a napot sosem feledem!

Egy szép tavaszi napon látogattunk el a kórházban. Meséltem anyának a napi érdekességeimet amikor anya szeme lecsukódott és az egyik gép hosszú sípolásba kezdett… egy csomó nővér és orvos gyűlt anya köré. Apát és engem kizavartak a szobából. Én leültem a székre de édesapámat akit még sosem láttam sírni könnyes szemmel járt körbe-körbe. Majd kigurították anyát és eltolták egy másik szobába. Egy orvos ott maradt beszélgetni apával.

-A feleségét megkell műtenünk az előbb leállt a szíve és ha most nem műtjük meg akkor meghal!

Apa bólintott és leült a székre. Felhívta Mamát hogy jöjjenek értem . A műtét sikeres volt és 3 hónap múlva megint életvidáman játszadozott velem és a 3 és fél éves testvéremmel. Egy szép boldog család voltunk. Apa itthon végzet a papír munkát és ha nagyon szükséges volt akkor utazott csak. Teltek az éves és közben még 2 céget épített, egyet Kínában másikat Ausztriában. Ezért tudtam németül, angolul és persze magyarul. 10 éves koromban ez a boldogság eltávozott….  anya elájult a nappaliban, az orvosok próbáltak segíteni de mind HIÁBA! Vége! Anya eltávozott! A nagyvilágra hagyva 10 éves és 6 éves kislányát és persze szeretett férjét.

Ezután kiköltöztünk Londonba és apával laktunk. Lett egy dadánk is Marie. Mindenki ki volt borulva. Apa is egész nap csak sírt és ivott…sűrű szőrzet volt már az arcán…nem is fürdött..Húgom összetört én is csak én valahogy túl éltem.

Gazdasági iskolába mentem mert én örököltem a céget és ezért is bízót bennem.

Az évek során elkülönültem az emberektől. Megtanultam hogy némelyik osztálytársam csak azért barátkozott velem mert van pénzem. Szerelembe is így voltam. Azt hittem hogy van egy barátnőm akiben megbízhatok, tudta az összes titkom én is az övét…de 17 évesen fontosabb volt számára a barátja mint én, azt mondta rám hogy ribanc vagyok. Elhordott mindenek. Megtanultam ne bízz az emberekben! Diana is nagyon megváltozott egy nagyképű,egoista lett. Egy igazi hárpia! Vitáink szétcsaptak köztünk nem voltunk nagyon jóban. De legalább apa boldog lett. Megismerkedett Stephany Evans-sal . Jó fej volt bár anyut nem pótolhatta, de megfelelt. Diana nem bírta, nem illett az életében. Végülis anya kicsi lánya volt! 18 évesen érettségiztem és utána apa mellé mentem tanulni. 

bevezető vagyis ki kicsoda :D

sziasztok!

Általában esténként rosszakat álmodok és hát ezt a történetet is megálmodtam. És úgy döntöttem hogy leírom…  

főszereplő: Lora Enderson

kicsit magamról: 19 vagyok, apa angol, anya magyar, szeretek festeni, rajzolni életvidám vagyok mert megtehetem :)

többiek:

-testvérem: Diana Enderson

-apu: John Enderson

-anya: Antal Liána

-mostoha : Stephany Evans

-keresztanya: Antal Barbara

-keresztapa: David Smith

-unoka testvér: Jessica Smith

-Stella Wilkinson

- 1D tagok

Remélem tetszeni fog :D ha szeretnétek hogy képekben is legyen hogy ki kicsoda akkor írjatok kommentbe! :)