1. rész- A Kezdet

Meghoztam az első részt! 1 komi után jön az új rész :D xxLaura

Január 17.-én születtem meg Magyarországon. Apukám üzletember, születésemkor kezdet bele saját cégébe így kiskoromban nem sokat láttam. Anyukám szakács, egy kis étterembe dolgozott de mikor megszülettem ott hagyta.

Gyermekkoromban anyukámmal voltam egy hatalmas házban párkilométerre pedig mamáék laktak szóval sosem voltam egyedül…csak felnőttekkel. 3 éves voltam amikor megszületetett unokatestvérem Jessica. Jessica az a lány aki fél kiállni magáért és nehezen is barátkozik, de akivel összebarátkozik annak ki nyitja a szívét. Keveset láttam mivel ők kint laktak Angliában. De mivel apa Londonban nyitotta meg a cégét(mivel ott lakott mielőtt anyával még nem találkozott). Ezért néha ki mehettem apuval pár hétre keresztanyámékhoz.

Mikor elértem a 4. életévemet megszületett húgom Diana. Születésekor az én családom elfelejtette létezésem. Mindenki a kis húgommal foglalkozott. Elmúltak azok a napok mikor anyával a szőnyegen játszottam, most már nem is foglalkozott velem. Bár én mindig apának voltam az első kislánya. Fiúsabb is voltam mint mindegyik lány…. imádtam piszkos lenni, horgászni, forma1-et nézni,focizni, a kocsi alkatrészeket tudtam. Olyan voltam mint apa meg nem született fia. (az már mellékes, de igazából fiút szeretett volna csak hát 2 lányt kapott). De attól apát még mindig keveset láttam. Húgom is sokszor kérdezett hogy „ki ez a bácsi?”…

Mikor 7 éves lettem apa többször itthon maradt. Nem értettem semmit. Anya sosem volt itthon. MI látogattuk meg! Egy szobában volt gépekre kötve, ha meglátogattuk mindig elmeséltem neki a napomat és ő meg mindig mosolyogva érdeklődött. De nagyon rosszul nézet ki! De az a napot sosem feledem!

Egy szép tavaszi napon látogattunk el a kórházban. Meséltem anyának a napi érdekességeimet amikor anya szeme lecsukódott és az egyik gép hosszú sípolásba kezdett… egy csomó nővér és orvos gyűlt anya köré. Apát és engem kizavartak a szobából. Én leültem a székre de édesapámat akit még sosem láttam sírni könnyes szemmel járt körbe-körbe. Majd kigurították anyát és eltolták egy másik szobába. Egy orvos ott maradt beszélgetni apával.

-A feleségét megkell műtenünk az előbb leállt a szíve és ha most nem műtjük meg akkor meghal!

Apa bólintott és leült a székre. Felhívta Mamát hogy jöjjenek értem . A műtét sikeres volt és 3 hónap múlva megint életvidáman játszadozott velem és a 3 és fél éves testvéremmel. Egy szép boldog család voltunk. Apa itthon végzet a papír munkát és ha nagyon szükséges volt akkor utazott csak. Teltek az éves és közben még 2 céget épített, egyet Kínában másikat Ausztriában. Ezért tudtam németül, angolul és persze magyarul. 10 éves koromban ez a boldogság eltávozott….  anya elájult a nappaliban, az orvosok próbáltak segíteni de mind HIÁBA! Vége! Anya eltávozott! A nagyvilágra hagyva 10 éves és 6 éves kislányát és persze szeretett férjét.

Ezután kiköltöztünk Londonba és apával laktunk. Lett egy dadánk is Marie. Mindenki ki volt borulva. Apa is egész nap csak sírt és ivott…sűrű szőrzet volt már az arcán…nem is fürdött..Húgom összetört én is csak én valahogy túl éltem.

Gazdasági iskolába mentem mert én örököltem a céget és ezért is bízót bennem.

Az évek során elkülönültem az emberektől. Megtanultam hogy némelyik osztálytársam csak azért barátkozott velem mert van pénzem. Szerelembe is így voltam. Azt hittem hogy van egy barátnőm akiben megbízhatok, tudta az összes titkom én is az övét…de 17 évesen fontosabb volt számára a barátja mint én, azt mondta rám hogy ribanc vagyok. Elhordott mindenek. Megtanultam ne bízz az emberekben! Diana is nagyon megváltozott egy nagyképű,egoista lett. Egy igazi hárpia! Vitáink szétcsaptak köztünk nem voltunk nagyon jóban. De legalább apa boldog lett. Megismerkedett Stephany Evans-sal . Jó fej volt bár anyut nem pótolhatta, de megfelelt. Diana nem bírta, nem illett az életében. Végülis anya kicsi lánya volt! 18 évesen érettségiztem és utána apa mellé mentem tanulni.