2. rész -Költőzés

Január 10. 6:⁰⁰

Egy szép péntek reggelen keltem. A hó mindent beterített. Utolsó munkanap és utána 2 nap pihi. Mint mindig kivetem egy szoknyát egy blúzt meg ami kellett még és felvettem. Utáltam így öltözni a nadrág illik hozzám nem a szoknya….de hát üzletember vagyok és hitelesen szeretnék kinézni. Megfogtam a magas sarkúm, a telefonokat és a mappámat majd úgy száguldottam le a konyhába. Apa reggeli komás arcával találkoztam mint minden reggel és megdicsérte milyen csinos vagyok. Ittam egy kávét hogy ébresszen fel majd pár falatot ettem. Vissza mentem a fürdőbe és a hajamat coffba téve elrejtettem hosszú hajam. Kis sminkkel feldobtam. Lementem a konyhába és vártam apára. Felvettem a kabátom és a magas sarkúm. A mappámból kivettem a mai nap ütemtervét és elemezni kezdtem, majd mikor hallottam a lépcsőről száguldó férfit, a cuccaimat jó szorosan magamhoz fogtam.

-mehetünk?

-Igen! Készen állok!

-Most te vezetsz!-majd a kocsi kulcsot a táskámra rakta.

-rendben-mosolyogtam

***

A  szokásos  munkahely…Délelőtt megbeszélések majd papírmunka. Addig mit csinál apa? Nézi mit csinálok én…köszi hogy segítesz…6-kor fel állva az asztaltól megkönnyebbülve léptem ki a cégből. Beszáltam az autóba és vártam.

-na végre! Jóhogy itt vagy!

-neked is szia. Mivan ennyire haza akarsz menni?

-igen! tudod és számoltam, írtam, beszéltem nem úgy mint te…

-miért én mit csináltam?

-te csak jártad a céget és néha nézted én mit csinálok.

-ezt csak azért hogy megtanuld hogy mi lesz a dolgod ha én nyugdíjba megyek.

-kösz…

-tudod hogy rám mindig számíthatsz!

-persze igen igen.

-apropó ha nem baj elköltözünk egy másik utcába.-csak úgy kijelentette mintha kis dolog lenne.

-tudod te vagy a főnök-mosolyogtam rá és az arcán látszott a megkönnyebülés.

-csak is azért hogy közelebb legyünk a céghez. Ne kelljen km-ket utazni.

-jó megértve. csak Diana…

-ő miatta ne aggódj ő vele már megbeszéltem-hát de jó neki már szól nekem még csak most…

-micsoda?mikor?-akadtam ki.

-tegnap, de ma be kell pakolni mert holnap megyünk…

-holnap???

-hát igen-vakarta meg fejét.

-oké.

És a haza út szép csöndben telt tovább. Mikor haza értünk én irányba vettem a szobámat és elkezdtem pakolni. A gardrobomból  minden ruhát kipakoltam és hát nem volt valami könnyű dolgom. -Bepakoltam mindent huhh…várjunk milyen doboz van ott? hol a létra?-mint szokásosan magammal beszélgettem. Megfogtam a létrát és leszedtem a dobozt, kíváncsi voltam mi lehet benne ezért kinyitottam. A dobozba nem volt más mint emlék. 10 éves voltam amikor ide rejtettem, nem akartam látni, tudni róla semmit. De most 8 éve(vagyis 7 nap múlva 9 éve) itt van. A születésem, kiskorom örömei, az első karácsonyom mind itt van és minden képen ott van anya! Sírva estem a földre a képek láttán. Megszoktam hogy nincs velünk mert Stephany mindig eszembe juttatja. De ez más. Visszatért minden emlékem. Remegő kezemet össze kulcsoltam és a falnak dőltem. 10 percig sírtam a földön amikor valaki száguldva berontott a szobába.

-Lora mit mondtam? Nem használhatod…te jó ég! mi történt?-majd leült mellém.

Megmutattam egy képet  és ő sem tudta vissza tartani könnyeit együtt sírtunk ölelkezve a padlón. Könnyeink megtölthettek volna egy medencét. Arcunkról a fekete szemceruza és a szempillaspirál folyt. Mint 2 nagyon szomorú bohóc úgy néztünk ki. Kisírtuk magunkat. 1 órát biztos sírtunk. Én vissza tértem pakolni és szerintem Diana is így tett.

-KÉSZ!-mondtam megint magamnak… este könnyen elaludtam.

***

Reggel 11-kor keltem. 2 körül jöttek is az autók bepakolták a cuccunkat, és mentünk is. Egy elég flancos telepre költözünk álapítottam meg a kocsiból. És a cég egy pár utcányira van. Kipakoltunk és kezdődött az ami tegnap. De ugye új ház és még nem ismertük, apa megmutatta. Majd a szobámba elkezdtem pakolni újra…nagyon tele volt már a hó cipőm a pakolással. Eltartott egy pár órát de  végeztem. Lementem az ebédlőbe ahol az asztalnál Diana vacsorázott, és leültem mellé.

-Lora, Diana vasárnap vagyis holnap elmegyünk Stephanyval egy romantikus 3 napos „nyaralásra”. Addig ti vigyáztok a házra. Lora te pedig a céget irányítod.-jöttek oda apáék.

-oké apa.-mondtuk egyszerre.

***

Vasárnap van. Holnap megint kezdődik a hét. Mire felébredtem apáék sehol se voltak végülis fél 12-ig aludtam Diana a nappaliba nézte a tv-t az ölébe pedig a laptopja volt. Csináltam magamnak egy kakaót és leültem mellé.

-mitcsinálsz?

-ha nem látnád éppen tv-zek és facebookozok!

-jól van, jól van!-forgattam meg szemeim- és mit csinálsz ma?

-semmit!

-semmit?

-jah semmit. Itthon maradok. és te?

-én is erre gondoltam.

-az jó.

A beszélgetésünk után felmentem és felöltöztem. A nap folyamán  nem nagyon csináltam semmit. Rajzolgattam, festegettem a kisházikóba amit apa építtetett.  Itt volt az összes rajzom és festményem amit tegnap berendeztem. Apa minden házba csináltat nekem egy ilyen kis házat. Olyan 5 óra környékén éppen Dianaval tv-ztünk amikor megcsörrent a telefon. Gyorsan levettük a tv-ről a hangot és felvettem.

-hálló

-jónapot, Lora Enderson?
-igen?

-hangosítsd ki!-bökdösött Diana.

-a Royal Brompton kórház fő orvosa vagyok és a szüleinek balesete lett!

-hogy mi? azt hogy? jól vannak?

-autóbalesetük lett az esetett még nem tudjuk. Mr. Enderson elég jól van mondhatni…

-mondhatni?
-komában van! De Mrs. Enderson csak a lába törött el és a keze!

-csak….-forgattam meg a szemem-oda megyünk! visz hal.

-rendben. visz hal.

-az a hülye ribanc mindent meg úszik!

-na ne beszélj már róla végülis a pótanyánk..

-engem az nem érdekel!

-mehetünk?

-igen…