3.rész – Miért???

Sziasztok meghoztam az új rész! köszönöm hogy olvassátok :) 2 komi után jön az új rész xxLaura

-szerinted?

-mi?

-aggódom!

-nem lesz semmi baj.

-de apa…

-lehet hogy amire oda érünk fel is ébredt.

-juj látom!-majd eltakarta a szemét.

-megérkeztünk!

-OMG! kérlek istenem segíts!

-te most mit…imádkozol?

-igen…ez segít!

-oké-majd megfogtuk egymás kezét és imádkoztunk hogy minden rendbe legyen. Imádságunk tökéletesen sikerült….apa még kómában volt de javult az állapota, és az orvos szerint bármikor felébredhet. Stephany is jójl volt de vele nem nagyon foglalkoztunk. Csak ő traumásan sérült meg…nem beszélt még semmit.

***

-miért nem kelt még fel???

-az orvosok azt mondták hogy bármikor felébredhet, nem azt hogy azonna…

-de már 3 napja itt fekszik! 3 napja! érted? 3napja!-járt körbe-körbe fejét fogva Diana

-nyugodj meg Dinana! szerintem menj most haza.

-hogyan?-nézet rám flegmán.

-tudod léteznek még taxik is a világon.

-jól van…-forgatta meg szemeit.

Diana hívott egy taxit és hazament. Így én és apa maradtunk. Diananak még nem mondtam de nagyon félek hogy apa nem ébred fel. Mert azért nekem erősnek kell maradnom. Vagyis inkább a látszatnak. De mi lesz így velünk? Stephany nem az anyánk! Sosem fogom elfogadni. Neme ő csak egy nő…

-apa! Remélem hallod és a tudatalattid is észben tartja! Szeretlek és lehet ez lesz az utolsó mondatom hozzád szóval..ebbe bele se merek gondolni…de azért elmondom….ha te most elmész én összefogok törni. Nekem ez már sok! Anya után te? Nem! nem! NEEM!!!

***(kint a kor terem előtt)

-Nem! nem! NEEM!!!

-ez mi volt?

-a kislány itt!

-mit csinál?

-az apja komában van..Nekem az orvos azt mondta nincs sok remény hogy felébred….

-mi? a kislányok előtt azoknak azt mondta minden rendben

-hát igen…hazudott! Mert hisz a csodákban.

***

-Apa mi lesz velünk? Én ezt a nőt nem tudom sehogy se elfogadni. és a munka? 3 céget én vezessek? Azt mondtad mindig velem leszel!-majd itt elkezdtek folyni a könnyeim-3 nap és itt a szülinapom. Azt mondtad elmegyünk horgászni. Ha most itt hagysz…-itt véglegesen elsírtam magas és apai kezein folytak a könnyeim.

***(15.-e)

-kisasszony?-dörzsölte meg valaki a hátam, ami felkeltett álmomból. Apán aludtam el.

-….-majd a nővér szemében könnyek gyűltek mire én apára néztem…fal fehéren feküdt…a halála ideje este 18¹⁶ volt. Az után halt meg miután és elaludtam. Sírtam, zokogtam és nem bírtam abba hagyni. Majd 10 óra felé felhívtam Dianat.

-háló?

-szia

-mizu? –és újra elkezdtem sírni-mi történt? ne sírj!

-apa…apa….a…

-mi van apával?

-meghalt-sutogtam a telefonban, hallottam, ahogy Diana elkezdett sírni és lerakta.

Az orvosok közölték hogy Stephany-t haza vihetem. Szóval haza mentünk.

-jobban vagy?-kérdeztem mire semmi válasz csak nézett előre a kocsiban.-hát jó ha nem válaszolsz…

Mint egy zombi úgy mentem fel a szobába. Már csak enni és wc-re menni mentem ki a szobából. Másnap valami csoda folytán Stephany elkezdett beszélni. De nem mondott semmit a balesetről. De annyit megtett hogy állás ajánlatott hirdetett . Amelybe egy személyi asszisztenst keresett nekem. Sok jelentkező volt. De ahogy nézegettem az életrajzukat egy lány megtetszett.  A neve Stella Wilkinson felhívta Step,és fel is vette.

***

-Diana, Lora kész vagytok?

-igen-mondtam majd egy szatyorba 500 zsepit bepakoltam.

Elmentünk egy érték megőrző bankba ahol kivettük az egyik széfből apa végrendeletét, majd elmentünk haza.

-Sziasztok lányok! Ha ezt nézitek akkor előbb lett végem mint gondoltam. Lora te vezeted a cégeket. Okos lány vagy, tudom hogy ügyes leszel. Anyáddal egy szép erős lányt neveltünk. A cég nyereményének, termelésének a  80%-a a tiéd a többi a Diana-é és Stephany-é.Diana remélem folytatod tovább a tanulást és a szomszéd fiúval remélem összejöttél mert bírom! Szóval csak annyit mondok hogy szeretlek titeket és büszke vagyok rátok! én mindig veletek leszek….a szívetekben! Puszi lányok!

-ennyi volt?

-nekem ennyi elég volt!-mondtam a könnyeimben.

-mi van kurva nem tetszett?

-ide figyelj kishölgy velem ne beszélj így!

-hagyjátok abba.-parancsoltam.

-de a temetés..

-igen! az hogy is lesz Lo?

-amit apa akart!Elhamvasztatni és oda ahova anyut szórtuk.

-a park!

-igen a park!-mosolyogtunk egymásra Dianaval miközben törölgettük könnyeinket.

-mi?-nézet furán Stephany.

-te nem érted..

-mi igen!-nyújtotta nyelvét Diana.

***

Felszálltunk a repülőre másnap, és Magyarországon is voltunk. Apa hamvait elszórtuk ahol anyáét. Majd még maradtunk anyunak a családdal. Bár sokat ne beszéltem. 19. szülinapom úgy töltöttem hogy se anyám, se apám. Hát ez szép. Én nem bírtam sokáig, felszálltam egy repülőre és haza mentem. Otthon megfogtam magam és bevágódtam az ágyba…

***

-te kurva!!!

-ne beszélj így velem!

-úgy beszélek ahogy akarok!

-nem

-de!

Ere a veszekedésre kitűnő felkelni, kimásztam az ágyból és lementem a lépcsőn megnézni ezek min veszekedtek.

-mi van itt?-kérdeztem kómásan.

-a kurvánk elmenne vásárolni-forgatta meg szemeit Diana.

-igen és?

-az a 20%-ot amit mi kaptunk ketten ezzel a kurvával, azt el akarja költeni!

-ohh te jó ég-majd a kezemet a fejemhez csaptam -ennyi?

-ja!de nem veszi el a pénzünket! elég nekem az is hogy vele osztozkodok…

-na jól van, 15% a tied, és még egy 15% az övé! jó lesz?

-de..

-hmmm?

-az összesen 30% és az nem 20…

-nem baj nekem sok az a 80, és egyébként sem hiszem el hogy a pénzen összetudtok veszni.

-köszi

-nincs mit.

Nem hiszem el , ezek mit tudnak veszekedni. És a pénzen…mi lesz még itt. Felöltöztem majd olyat csináltam amivel elfoglalhatom magam. Mindent kivéve a festeni. Feledni akarok, nem akarok semmi olyat csinálni amivel apa eszembe jut. Ezért is döntöttem el hogy holnap már megyek is dolgozni…csak itthon.  Stella ügyesen végezte a munkáját, amit kértem hozta villám gyorsan. Aranyos is volt jól összebarátkoztam vele.

***

-nem kéne valamit csinálnod?

-mert?

-2 hete csak dolgozol, ki sem mozdulsz.

-jól van..

-miért nem festesz?

-áhhh hadjuk-pár könnycsepp már kezdett volna kijönni a szememen de vissza tartottam. Megráztam fejemet.

-nem akartam!

-elmegyek sétálni-ezzel kiviharzottam a szobából.

-rendben.

Megfogtam a kabátom és el indultam a nagy világba. Nem is ismerem ezt a környéket. Már  elégé magamba merültem amikor sikoltozást hallottam egy házból. Majd meg láttam! Egy férfi a családra fegyvert fogott. A család a gyerekek játszóházán volt rajta,egy kis dombocskán volt ez az egész, azért lehetett jól látni. Elkezdtem futni, az alacsony kerítést átugrottam majd észre vettem hogy ez nem is volt olyan közel. A domb alján voltak a rendőrök és a mentők. Nem engedtek oda.

-hölgyem ez veszélyes

-engedjen oda!

-ismeri a családot?

-nem! de….nem tudom!

-hölgyem maradjon nyugton-majd lövéseket hallottam…a férfi lelőtte a családot. A szívem össze csuklott. Kiszöktem az egyik tiszt kezei közül és felrohantam a dombra. Bemásztam a játszóházba. Minden tiszta vér.

-úristen!-mondtam majd nyögéseket hallottam… A kislány még élt! A lábát találta el a golyó. Megfogtam a kislányt és rohantam le a mentőkhöz.

-tudnak segíteni rajta?

hölgyem, megmondjuk az igazat, szegény kislány megfog halni.

-igen majd…90 év múlva. Segítsenek rajta!

-nincs családja!Haljon meg..

-maguk meg milyen mentősök? megmenthetnék de nem?

-a seb el fog  fertőződni...

-igen, persze de segítsenek rajta!

-kifogja kifizetni neki a kórházi ellátást?

-majd én!

-maga?

-igen?-elkezdtek rajtam röhögni.

-és véletlen nem akarja örökbe fogadni?
-de!-a mentősök döbbenten néztek rám, de én is megdöbbentem magamon. Ezt diktálta a szívem…